A Golden retriever fajta eredete

Golden retrieverek Nagy-Britanniában alakultak ki az 1800-as évek közepén (1868). Általános vélemény, hogy a Golden retriever kialakulásában a mára már kihalt Tweed Water spániel, az újfundlandi , az ír szetter és a különféle vízi spánielek játszottak szerepet.

A fajta megalkotója Lord Tweedmouth (Sir Dudley Marjoribanks), birtoka Skóciában Loch Ness közelében lévő Guisachanban, Tomich falu mellett volt.

GuisachanAz egykori épület és birtok a Golden retriever fajta “bölcsője”, ahová évente sok-sok Golden tulajdonos és tenyésztő ellátogat, pusztán azért, hogy magába szívja azt a levegőt, ahonnan a számára annyira fontos társ származik. Az egykor pompás épület helyén ma már csak romok vannak, mégis vonzó helyszín számukra. Mintha valami különleges kisugárzása lenne a helynek, ami ilyen erővel hat a fajta szerelmeseire.

2013 ráadásul különleges is volt a golden retrieveresek szempontjából, hiszen az angliai ős klub 2013-ban ünnepelte 100 éves fennállását (az egyszerűség kedvéért 1913-ban alapították meg), és ennek keretében július közepén több napos rendezvénysorozat tette az évfordulót még emlékezetesebbé. Kiállítások (nem csak kutya, hanem a fajtához kapcsolódó fotók, festmények, “erekjék” is megtekinthetőek voltak), munkaversenyek, vicces skót sportversenyek, majd zárásként piknik és még egy kiállítás Guisachan-ban, ez volt a menetrend.

100 év, 222 goldenHogy mennyire elkötelezett, megszállott kutyásokról van szó, azt talán jól bizonyítja, hogy európai országokon túl még Ausztráliából, Új-Zélandról, Amerikából, Japánból és Dél-Afrikából is érkeztek goldenesek az eseményre, miközben a skót felföld még tőlünk is 2700 km a google szerint, és kb. 25 óra autóval, ha nem pihenünk.

Már a korábbi években kialakult a hagyomány, hogy az épület előtt összegyűlve közös képet készítenek, ahol több száz (ezúttal pontosan 222) kutya és gazdi “pózol”, ezzel is emléket állítva egy csodálatos fajta megteremtőjének.

Sok mindent elárul egy fajtáról, hogy ennyi kutya minden gond nélkül megfér egymással, akár kis helyen is. Vagyis a Lord álma, célja valóra vált!

Lord TweedmouthLord Tweedmouth célja az volt, hogy egy olyan fajtát tenyésszen ki, amely hűséges, kedves, igazi családi kutya, de ha kell, lelkes és energikus, szereti a vizet, és képes az elejtett (apró)vadak megkeresésére, visszahozására, apportozására a legmostohább időjárási viszonyok között is. Ebből elképzelésből született meg a Golden retriever, amely nagy lelkesedéssel apportírozza például a vízimadarakat (vadkacsa) vagy más apróvadakat (fácán, fürj, szalonka, nyúl, róka). Első kutyáját Nous-nak (Bölcsesség) hívták, az alom egyetlen sárga színű kölyke volt. Őt 1865-ben vette meg Brightonban egy foltozóvargától. Nous kiválóan teljesített a vadászatokon, kitűnően teljesített szárazföldön és vízen egyaránt.

Három évvel később érkezett hozzá Belle, a liver tweed vízi spániel. Nagyon kedvelt fajta volt a vadászok körében, intelligens, szívós, kitartó, bátor kutya volt, hosszú éveken át használták őket a Brit tengerpartokon. A fajta sajnos mára kihalt, pedig igen nagy kincset jelentett.
1868-ban született az első alom Belletől és Noustól, négy sárga szukának adott életet Belle, akik az Ada, Primrose, Crocus és Cowslip nevet kapták. Primroset és Cowslipt megtartotta, majd a következő huszonegy évben (1868-1889), őket  tervszerű vonaltenyésztéssel használta külső keresztezésekkel.
Ada az unokaöccséhez került, az Ilchester-féle Melbury golden retriever kennel alapítószukája lett.

Az utolsó alom 1889-ben született, két sárga szuka, Prim és Rose akiknek a vérvonala négy generációra visszakereshető.
Lord Tweedmouth 1894-ben hunyt el, de a golden retrieverek tenyésztése folytatódott.

Sokan tettek még azért, hogy a Golden retriever az lehessen, ami, aki. Például Lord Harcourt aki rendszeres látogatója volt a birtoknak vásárolt egy szukát Prim és Rose leszármazottjaiból aki a Harcourt kennel alapítószukája lett.

Az az első golden retrievert 1903-ban flat-coats goldenként regisztrálta az angol Kennel Club, és Lord Harcourt kutyái voltak az elsők akik kiállításon szerepeltek 1908-ban, az Eystal Palaceban megrendezett kiállításon, akkor még el nem ismert fajtaként.

Úgy tartják, hogy a golden retrieverek Észak-Amerikába már az 1890-es években eljutottak, de kiállításon még itt sem szerepeltek, csak később az 1920-as években. Az első években itt is elsősorban vadászatra használták őket.

Mrs Charlesworth and Noranby Sandy & BalfourMrs. Winifred Charlesworth első kutya egy törzskönyv nélküli szuka volt, Normanby Beauty, akit 1906-ban vett. Őt fedeztette Culham Bassal, aki a Harcourt kennel legelső és leghíresebb kutyája volt. Innentől Mrs Charlesworth is csatlakozott Harcourthoz a kiállításokon (bár külön osztály még nem volt számukra), 1909-ben nyolc, majd rá egy évre tíz flat-coats golden jelent meg a Cruftson. 1912-ben nyert meg egy field trialt először golden, 1913-ban már önálló fajtaként is elismerték. Először, mint retriever (arany és sárga), majd 1920-tól már mint Golden retriever. Mrs. Charlesworth haláláig a Golden retriever fajta kialakításának meghatározó alakja volt, eredetileg Normanby nevű kennele egy elírás folytán Noranbyra módosult.

Halála, 1954 óta a golden retriever fajta gyökerestül megváltozott. Eleinte csak a sötétebb egyedeket preferálták, később engedélyezték a világosabb változatokat, az elmúlt évtizedekben pedig nagyon divatos lett a ma olyan gyakran látott igazán világos színváltozat.

A Golden retrieverek ma rendkívül népszerűek. A kedves tekintet, sötét szemek, és szinte mindig csóválja a farkát. Egy jól nevelt Golden retriever szelíd, kedves, család és gyerek szerető, hűséges, boldog, magabiztos.

A tenyésztőknek sikerült megtartani a Golden sport ösztöneit, de elősegítették egy kiváló show kutya kialakulását is. Emellett továbbra is könnyen kezelhető és rendkívül jól képezhető. Kiváló eredmények érhetőek el vele akár, mint vakvezető vagy terápiás kutya, de számtalan más területen is megállja a helyét.