A kölyök elhozása

A kölyök elhozása, hazavitele nem is annyira egyszerű dolog, mint az elsőre tűnik. Nem árt felkészülni pár dologra.

Kezdjük azonban az elején. Legkorábban 8 hetesen szabad a kölyök kutyát hazavinni (ezt törvény is szabályozza)! Nem 6 vagy 7 hetesen, bármire is hivatkozik a „tenyésztő”. Egy felelős tenyésztő oda sem adja 8 hetes kora előtt a kicsit.

A kölyök elhozásakor egyrészt még egyszer a tenyésztővel közösen nézzük át a kölyköt, minden rendben van-e vele. Lehet, hogy alig egy hete láttuk legutóbb, mégis előfordulhat, hogy ez alatt az egy hét alatt történt vele valami. Ne vigyünk el hasmenéssel küzdő, levert, bágyadt kölyköt. Nyilván nem vagyunk állatorvosok (bár akár azt is magunkkal vihetünk, vagy egy olyan ismerőst, aki nem csak fotón látott már kiskutyát), de ha úgy látjuk, a kölyök viselkedés, hangulata, mozgása nem olyan, mint szerintünk kellene, akkor ne kockáztassunk.

Ha minden rendben vele, akkor jöhetnek a formaságok. Kérjünk szerződést, oltási könyvet (ezt is érdemes átlapozni, hogy stimmelnek-e az adatok, benne vannak-e a szükséges bejegyzések az oltásra, oltásokra és féreghajtásokra vonatkozóan), származási lapot. (A származási lap kiállítása az új rendszerben kissé komplikáltabb és lassabb, így lehet, csak postán kapjuk meg, de igazolása lesz róla a tenyésztőnek.) Ha van rá lehetőség (pl. van a tenyésztőnek chipleolvasója), akkor ellenőrizzük chipleolvasóval is, hogy benne van-e a kölyökben, és az van-e benne, aminek lennie kell. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a kölyök valóban az, akinek lennie kell. (pláne, ha azonos időben több alom is van a tenyésztőnél)

Ne menjünk egyedül a kölyökért! A kicsi lehet, hogy még sosem ült autóban, de ha ült is, akkor sem nevezhető rutinos utazónak. Úgy nem lehet vezetni, hogy közben az ide-oda mászkáló, sírdogáló, esetleg éppen hányó kiskutyát kell „menedzselni”. Mindenképpen legyen vele valaki, lehetőleg hátul. Minél kevésbé vonhassa el bármivel a sofőr figyelmét. Higgyék el, nagyon könnyű rajtafelejteni a tekintetünket és máris kész a baj. Ne higgyük, hogy a kölyök magától benne marad egy dobozban hazáig. Valószínűleg nem fog. Ha egészséges, kíváncsi kölyök, akkor az kezdeti megszeppentség után elindul felfedezni új környezetét. Nem, még valószínűleg nem fog hallgatni az ül, fekszik, marad parancsokra vagy azok kombinációjára.

Számítsunk rá, hogy esetleg hányni fog a kölyök. Vigyünk magunkkal zacskót vagy bármit, ami a segítségünkre lehet ilyen esetben. És lehetőleg ne is a legszebb ruhánkat vegyük fel. Egyébként is praktikusabb „játszós” ruhában menni, hisz kár lenne kihagyni egy jó kis játékot már rögtön az elején a kölyökkel (vagy kölykökkel, ha a tenyésztő megengedi).

Egyeztessük még egyszer a tenyésztővel, hogy mik a legszükségesebb teendők a közeljövőben. Oltások, féreghajtások, etetés, stb. Ne féljünk kérdezni!

Ha tehetjük (pláne, ha mi magunk nem tudjuk jól megítélni), akkor vigyük el egy dokihoz (a dokinál ne tegyük le a földre, ne simogassák mások és lehetőleg ne érintkezzen más kutyákkal!), mutassuk meg neki is. Egyrészt vizsgálja meg, hátha mi nem vettünk észre valamit, másrészt nem árt bemutatni új páciensét (pl. az oltások miatt) és egyúttal regisztráltassuk is a chipet és az új tulajdonosi adatokat az adatbázisban.

Sok boldogságot! 🙂