Hogyan keressünk? Mit tegyünk?

A Golden retriever egy csodálatos fajta. De hogyan vegyünk? Már, ha egyáltalán venni akarunk. Nem feltétlenül kell ugyanis vásárolnunk. Választhatunk kedvencet menhelyekről, de akár a fajtamentő szervezetektől is örökbefogadhatunk kutyát.

Ehhez először döntsük el, miért és milyen kutyát szeretnénk. Egy keverék kutyus is lehet csodálatos társunk, de az is igaz, hogy kevésbé tudhatjuk, milyen tulajdonságokkal rendelkezik majd felnőttként (ha kölyökről van szó). A felmenők között lehetnek olyan fajták, akiknek a jellemzői miatt kevésbé lesz kompatibilis a mi életvitelünkkel (pl. nagy mozgásigényű, de mi nem élünk túl aktív, sportos életet). De választhatunk felnőtt kutyát is, akinél már elég jól látható,milyen is lehet családi környezetben.

Másik lehetőség, hogy tudjuk, milyen fajtát szeretnénk (például Golden retrievert), akkor keressük meg a fajtagondozó szervezetet vagy a fajtamentőket, ahol mindig vannak gazdira váró, fajtatiszta kutyák, akiktől a gazdái megváltak, vagy elkóboroltak és nem sikerült megtalálni az eredeti gazdijukat. Igaz, ezek többnyire már felnőtt kutyák, így le kell mondanunk a kölyökkori babusgatásról. Ettől még ők is rengeteg szeretet adnak, plusz számtalan “gyerekbetegséggel” már nem is lesz gondunk.

Azonban, ha fajtatiszta Golden retriever kölyökkutyát szeretnénk (ehhez is fel lehet sorolni számtalan érvet), akkor viszont csak arra vigyázzunk, hogy ne szaporítótól vegyük. Felejtse el mindenki, hogy 20-30-40.000 Ft-ért “kiváló, többszörösen győztes szülőktől” származó kiskutyát megkapunk ennyiért! Nem, ilyen nincs! Az ilyen áron hirdetett kölykök kivétel nélkül szaporítóktól származnak, és aki tőlük vásárol – akár tisztában van ezzel, akár nem – bűnrészes lesz a szaporítás fenntartásában, kutyák borzalmas körülmények között tartásában (lásd ezt itt), kizsákmányolásukban, állatkínzásban.

Ha ez valaki számára pénzkérdés, az gondolkodjon el azon, hogy miből tartja majd el normális körülmények között a kutyát. Ha nincs 100-200.000 forintunk most egy kölyökre – ami nem baj, mert sokan vagyunk ezzel így! -, akkor tegyünk félre havi 10 ezret és vegyük meg 1-1,5 év múlva. Nem tudunk félretenni ennyit? Akkor miből akarjuk eltartani???

Az internet ma már az életünk része, és nagyon megkönnyíti a tenyésztőkeresést is, ha tudjuk, mit keresünk. A Google (vagy más kereső) a megfelelő kulcsszó beírása után számtalan találatot kínál. Ebben lesz sok apróhirdetési oldal (ezeket felejtsük is el, mert csak elenyésző számban találnánk korrekt almot, kennelt a sok – adat szempontból – “szemét” között. Ezeken a helyeken jellemzően (90-95%-ban) szaporítók hirdetéseit találjuk. Ne csak az első találati oldalt nézzük meg, hanem legalább 3-4-et, mert nem biztos, hogy az a jó tenyésztő (bár lehet), akinek az elsők között van a weboldala. (lehet, hogy csak profi a keresőoptimalizálása)

A szaporítók hirdetéseire jellemző, hogy csak minimális információt tartalmaz a kicsikről és szüleikről (ami van, az sem túl konkrét), viszont lesz telefonszám (esetleg egy e-mail cím), meg a nagyon “kedvező” ár és kész. A legtöbb esetben még véletlenül sem adnak meg linket pl. a weboldalukhoz, ahol az érdeklődők további, bőséges információt találhatnának a kölykökről, szüleikről, a tenyésztőkről, többi kutyáikról, kikerült kutyáikról. Ez nem véletlen. Nem adnak meg linket, mert nincs weboldaluk, és azért nincs weboldaluk, mert max. hazugsággal tudnák megtölteni, az igazságot nem szívesen tennék közre, hisz odalenne a szaporítós bizniszük. Az utóbbi időben néhányuk már annyit változtatott a stratégiáján, hogy a hirdetésben próbál kicsit szakszerűbbnek tűnni, megpróbálja átvenni a tenyésztők által használt szavakat, kifejezéseket, szófordulatokat, még ha fogalmuk sincs arról, miről is írnak. Ettől még konkrét adat nincs a szülőkről, az ő felmenőikről, egészségügyi, kiállítási vagy munkaeredményeikről, stb. Azt, hogy “az apa Alfi”, aki a “falu bikája” nem nevezhető konkrét információnak. Az sem, hogy a “mama nagyon kedves és szép, egészséges” kutya.

Egy fokkal nehezebb a dolgunk azokkal, akik már régóta “űzik az ipart”, és van weboldaluk is. Valaha talán “tenyésztők” voltak vagy azok akartak lenni, aztán végül úgy döntöttek, sokkal jobb nekik az egyszerűbb út. Évente lehoznak 3-4-5 (vagy több!) almot, lényegében folyamatosan kapni náluk kiskutyát, a kölyköket és felnőtt kutyáikat szeméttel etetik (azt is úgy, hogy kiszórják nekik a földre, legyenek el vele), nem véletlen, hogy egy egyébként közepes vagy nagytestű fajta 8 hetes kölyke náluk 3-4 kilós mindössze! (nem kedves gazdi, ez nem az  ideális súlyuk ebben a korban, ne legyen rá büszke, még ha cuki is a kölyök) Az ő weboldaluk egy laikus számára megtévesztő lehet, de csak akkor, ha nem akarja észrevenni a nyilvánvaló hazugságokat. A weboldal gagyi, igénytelen, nincsenek friss hírek (csak és kizárólag az új kölyköket teszik fel, hisz csak az a fontos nekik, hogy őket  eladják) kutyáikról nincsenek fent információk (egy fotó és kutya hívóneve nem információ!), ami alapján esetleg máshol is utána lehetne nézni, az egészségügyi szűrésekről nem is beszélve. (nyilván a fiatal, még nem tenyésztésbe vont kutyákról nem gond, ha nincs fent ilyen adat, de a szülőkről igenis legyen) Nyoma sincs annak, hogy egyébként már mennyi alom született náluk, ahogy az adott szukáról sem látjuk, hogy mondjuk félévente születnek-e kölykei vagy betartják a fajta tenyésztésére vonatkozó szabályokat és hagyják pihenni is őket (erre is érdemes figyelni, mert van egy réteg, amelyik elég ügyesen adja el magát, vágja át a leendő gazdikat, miközben egy szukától 7-8 év alatt 6-8 – vagy több – almot is lehoz!). Vagyis nincs fent semmi olyan információ, amire esetleg büszke lehetne. De milyen tenyésztő az, aki nem büszke a kutyája eredményeire? A tenyésztés lényege, hogy egyre jobb kutyák szülessenek, egyre jobb legyen az állomány. Ha nincs eredménye, akkor mitől olyan jó, hogy érdemes kölyköket lehozni tőle? (ettől még lehet jó egy kutya, de ha nincs mihez viszonyítani, nincs semmi, ami ezt igazolná)

A komoly tenyésztő weboldalán minden szükséges információ könnyen megtalálható. Rendszeresen kerülnek fel friss hírek (nem évente egyszer) nem csak a saját kutyáiról (kiállítások, vizsgák, hétköznapok), hanem a tőle kikerült kutyákról is. Igen, róluk is, mert számára ők is fontosak, minden gazdihoz került kutya örökre egy kicsit az övé is marad, így természetes, hogy nyomon követi sorsukat, fejlődésüket és büszke is rájuk. Nála nem ott fejeződik be a tenyésztés, hogy elviszik a kölyköt, sőt, onnantól még több kutyáról kell gondoskodnia, segíteni a gazdikat, hogy boldog életük legyen együtt.

Az adott párosításról minden információ megtalálható (főleg, mert ő tudja is, hogy kik a szülők, sőt azt is, kik a nagyszülők, stb.). A kicsik törzskönyve (gyakran fotókkal kiegészítve a nagy-, déd- és ükszülőkről is), a szülők szűrési eredményei (akár megnézhető formátumban is, de ha nincs fent az igazolás fotója, bármikor elkérhető), kiállítási és munkaeredményei, fotói. A sok, különböző élethelyzetben készült fotó alapján már a számítógép előtt ülve is könnyebb mindenkinek eldöntenie, hogy tetszenek-e a szülők és a kiskutyák. Egy kép nem elég ehhez. Ha nincs több, álljon tovább.

Ha nincs fent a pontos cím (csak mondjuk a településnév) az nem gond, ne riasszon el senkit. Sok tenyésztő szándékosan nem írja ki, mivel a kutyatolvajoknak nem szeretne könnyű célpontot adni.

Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk! Kérdezzünk rá mindenre! Ha valamit nem találunk, ha valamit nem értünk, kérdezzük meg! A válasz sok mindent elárul a tenyésztőről is. Ha nincs titkolnivalója, akkor mindre válaszolni fog, és ez nem jelent a számára problémát, mert ő is tudni akarja, hogy hová kerül a kölyök. Ha a leendő gazdi érdeklődő, az számára is megnyugtatóbb, és a kérdésekből, a párbeszédből ő is sok mindent megtudhat róla. Ha úgy érezzük, hogy nem az igazi a válasz, gyanús kifogásokkal próbál elkerülni konkrétumokra vonatkozó információadást (pl. szűrési eredmények igazolása, stb.), akkor álljunk tovább.

Legalább 2-3 jónak tűnő kennelt és almot válasszunk ki! Ha lehet, látogassuk is meg őket, akár még a kicsik születése előtt. Nézzük meg a szülőket (mondjuk a papa lehet, hogy külföldi, de a papírjairól akkor is legyen másolat), nézzük meg hogyan és hol tartják a kutyákat, hol fognak nevelkedni a kicsik. Igen, egy normális tenyésztőnél nem olcsó egy kutya, de ezért sok minden el is várható. Ha nem szimpatikus a tenyésztő (előfordulhat), akkor válasszunk másikat. Nem csak kölyköt veszünk, hanem barátra is lelhetünk. Ha nincs szimpátia, hogyan kérjünk tanácsot, ha gondunk van?

Azon viszont ne lepődjünk meg, ha a tenyésztő is kérdez. Nem az érdekli, mennyit keresünk, gazdagok vagyunk-e, hanem tudni akarja, hová kerülne a kölyök, ha úgy alakul.  Ne sértődjön meg senki, kérdezni neki is joga van, akárcsak nekünk.

Arra pedig külön szeretném felhívni minden kutyakereső figyelmét, hogy a “Helló, kiskutyát szeretnék, mennyibe kerül?” szöveg nem a legjobb belépő! Ha nem érti miért, akkor majd rájön, ha senki sem válaszol, csak a szaporító, hogy 20 ezer.

Ha viszont minden stimmel, akkor ne habozzunk, a kutya csodálatos társ, fantasztikus élményekkel ajándékoz meg minket!