Ki a szaporító?

Forrás: http://tenyeszszemle.postr.hu

“Ki is a szaporító?

Leegyszerűsítve azok, akiket nem egy fajta nemesítése, jobbá tétele vezérel. De ennek is vannak árnyalatai, a motivációk is lehetnek különbözőek.

Szerintem 3 csoportra oszthatjuk őket.

1. A klasszikus

Röviden csalók vagy inkább gazemberek. Ők azok, akikről leginkább híradókban, újságokban láthatunk szörnyű felvételeket. Akik az erdő közepén, eldugott tanyán, esetleg a hátsó fészerben tartanak ketrecekben 10-20-30 vagy akár több száz kutyát. Nem tudni szegény állatok hol, mikor, kitől születtek, simogatást, szeretet, törődést még véletlenül sem kapnak, betegségektől szenvednek, élősködők kínozzák őket, tekintetük fénytelen, tompa és az életüket adnák egy kis gyengédségért. Már amelyik a szörnyű körülmények miatt nem lett annyira antiszociális, hogy a rácsokon kívül talán már élni sem tudna, magára és másokra is veszélyes lenne. Ők azok, akiktől tömött kamionok, teherautók viszik külföldre a kölyköket (nem csak nálunk élnek tudatlan emberek), nekik mindegy, mi lesz a kutya sorsa, ki lesz a gazdája, családja, egészséges lesz-e vagy esetleg több féle defektussal is rendelkezik, stb. Náluk sosem lehet tudni, hogy a kölyökből végül milyen fajta lesz. Simán eladják a Labradort Golden retrievernek és fordítva, a Csivavát (Chihuahua) Spiccnek vagy épp annak, amilyet keresnek nála. Szín sem számít, majd befesti. Ők azok, akiknek semmi sem szent. Nem érdekli őket, mennyi ártatlan állat és tudatlan ember életét teszik tönkre, csak a pénz számít! Akik tőlük vásárolnak, az ő tevékenységüket támogatják minden egyes forintjukkal, miközben ártatlan kutyák ezrei várják menhelyeken vagy ideiglenes gazdiknál, hogy sorsuk jobbra forduljon. Legyen esze, ne tőlük válasszon!!!

2. A felelőtlen gazdi és a tudatlan laikus

Egy fokkal azért jobb kategória. Annyiban mindeképpen, hogy általában eszébe sem jut, hogy bárkinek is árthat ezzel a tevékenységével.

A felelőtlen gazda egyszerűen nem foglalkozik a kutyájával, nem ivartalaníttatja (tojik rá, nincs rá pénze vagy megrögzött ivartalanítás ellenző), de nem is érdekli, mi történik a tüzelő kutyájával. Ha vemhesül, majd megszüli, ő meg elosztogatja a kölyköket.

A tudatlan laikus szereti kutyáját, és ez az egyik motivációja a kölykök születésének. Legyen utód a kedvenctől. Ellentétben a felelőtlen gazdival ő keres is párt a kutyájának, legalább a fajtát igyekszik eltalálni ilyenkor. De arról már fogalma sincs, mi mindennel jár a kicsik megszületése, nevelése, és lövése sincs róla, hogy mi mindent lenne érdemes előtte tisztáznia mind a papát, mind a szukáját tekintve. Örökletes betegségekre szűrések, tenyészszemle, hogy egyáltalán hordozza-e mindkét kutya a fajtára jellemző tulajdonságokat, nincs-e kizáró hibájuk, arról nem is beszélve, hogy vajon nem testvérek-e, stb. A közös pont a felelőtlen és a tudatlan szaporítók esetében a számtalan menhelyi kutya. Az olcsón vagy ingyen adott kölykök megbecsülése sajnos túl gyakran van egyenes arányban a ráfordított anyagi “áldozattal”, és végül túlságosan is nagy részük lesz gazdátlan. Vagy a szó szoros értelmében lesz gazdátlan (őket kidobják, “szerencsés” esetben menhelyre kerülnek ugyan, de élnek!), vagy nem törődnek vele, azt csinál, amit akar (pl. kóborol), mivel tanítva nincs, így sokszor a verés jut nekik nevelésül, de valamit azért enni is kapnak. Szomorú, kiábrándító látni szegényeket. Ami nehézzé teszi a fellépést az ilyen szaporítás ellen, hogy amikor már ott vannak a kölykök, akkor egy állatszerető mit tehet? Vagy befogad egyet (ezzel kvázi “szentesítve” az előzményeket) vagy nem teszi, de akkor mi lesz a kölykök sorsa? Az út szélére lesznek kidobva? De ennél a kategóriánál legalább a remény megvan rá, hogy tájékoztatással, oktatással idővel kevesebben legyenek.

3. Tudatos, megélhetési szaporító

Talán ezen kapják majd fel legtöbben a fejüket, főleg, mert ezen a kategórián belül elég széles a skála, és olykor nagyon nehéz külső szemlélőként, laikus kutyavásárlóként eldönteni, hogy ez a szaporító miért nem tenyésztő. Azokra a “tenyésztőkre” gondolok itt, akik 10-20 vagy még több kutyát, 3-4 vagy több fajtát tartanak és hoznak le tőlük almokat. Ugyan viszonylag normális körülményeket biztosítanak nekik (azért ebben is bőven vannak árnyalatok), de alapvetően pénszerzési lehetőségnek tekintik a kölyköket. Ennyi kutya esetében erősen kérdéses, vajon mennyi időt tudnak velük foglalkozni. De az sem igazán érdekli őket, hogy végül ki veszi meg a kölyköket. Jellemzően ők is ellátói a kutyakereskedőknek. Nem foglalkoztatja őket, hogy a fajtát jobbá tegyék, főleg, hogy többnyire kutyáik sem a minőséget képviselik. Ellenben tökéletsen tudják, hogyan, mivel lehet megtéveszteni a leendő gazdikat, a “parasztvakításhoz” nagyon értenek. Később viszont hiába is remél tőlük gond esetén segítséget a vevő, amint megszabadult a kölyöktől, már nem érdekli sem a sorsa, sem a gazdája. Egyébként is igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni a kicsiktől, így gond nélkül rátukmálják az emberre a 6 hetes kiskutyát, függetlenül a törvénytől. Egy szukát addig használnak, ameddig csak lehet, akár minden tüzelés alkalmával fedeztetik, és simán lehoznak tőlük 8-10 almot! A törvények, tenyésztési szabályok amúgy sem zavarják őket. Ha az érdekük úgy kívánja, kijátszák azokat. Jobb esetben csak ügyeskednek, rosszabb esetben megvesztegetnek, csalnak, hazudnak, hamisítanak. Kutyájuk és törzskönyvük van bőven, de hogy a megvásárolt kölyök végül tényleg azoktól a szülőktől született-e, nos az már egyáltalán nem biztos. Az árak is nagyon változóak náluk. Az olcsóbb, szaporítós árszinttől egészen a normál tenyésztői árakig terjedhet. Őket oktatással nem lehet jobb útra téríteni, hisz többségük  sokat tud a tenyésztésről, és nem tudatlanságból csinálják másként, mint azt jó esetben kellene. Nem, ők nagyon is jól tudják, mit, miért és hogyan tegyenek. Fellépni ellenük talán csak a szigorúbb ellenőrzéssel lehet, ha lehet.

Utóbbi kategória sem magyar “találmány”. Bőven vannak ilyenek más országokban is. Amerika pl. nagyhatalom ebből a szempontból (is), de lehetne még sorolni bőven országokat. Ahová sok esetben pont tőlünk, magyaroktól visznek ilyen célra kutyákat.”