Ne legyen a szaporító bűntársa!
Ki a szaporító?
Az írás a tenyészszemle blogon jelent meg, onnan idézzük, mert fontos igazságokat tartalmaz.
„Nehéz indulatok nélkül írni erről a témáról.
Egy jobb érzésű ember óhatatlanul is dühbe gurul, amikor ilyen képeket lát.
Azonban bármennyire is könnyű lenne mindent a szaporítók nyakába varrni, bizony be kell látni, mi is hibásak vagyunk.
Igen, mi. Mi kutyavásárlók (még, ha én szerencsére nem is szaporítóktól vettem az első kutyámat), kutyatartók, kutyatenyésztők, a családunk, ismerőseink, barátaink, tanáraink és persze az állam is. Ugyanis addig, amíg van kereslet, addig a szaporító biznisz (mert ez az, bizonyos embereknek nem is kicsi üzlet) virágozni fog, mi pedig csak sopánkodhatunk.
Mi a gond?
A legnagyobb probléma talán a tudatlanság (vagy butaság), ami azért részben (ha nem genetikailag kódolt) alakítható lenne. Sokat számít, hogy ki, mit hoz otthonról, a szülei hogyan vélekedtek az állattartásról, hogy az ember milyen példákat lát/látott a közvetlen környezetében („A Géza is vett egy nagyon szép tacskót, csak kicsit fura. De fajtiszta(sic!), mert a nő, akitől vették a piacon mondta, hogy a szülei nyertek is valamit.”). Ja, és fontos, hogy olcsó legyen, mondjuk 20.000 Ft. Ha a tenyésztő ennél nagyobb árat mond, akkor lehülyézik, mert tele van a kutyaakarmi.hu/Jofogas ilyen hirdetésekkel.
A szaporítók önmaguktól nem fognak felhagyni tevékenységükkel. Az ő korcs lelküket nem hatja meg se az emberek háborgása, sem a szerencsétlen kutyák szenvedése, leszarják.
De mi, vásárlók a tudatlanságunk és nemtörődömségünk miatt újabb és újabb kutyák ezreit, sőt tízezreit(!) öljük meg közvetve vagy közvetlenül! De ezt nem fogják, nem fogjuk fel!
Nem értjük…
Nem értjük, hogy igenis fontos, hogy kik a kölyök szülei, mert minden babakutya édes, de ha felnőnek…?
Nem értjük, hogy nem szabad „bemondás” alapján elhinni, hogy ilyenek/olyanok/ők a szülők, és a kölykök tényleg, isten bizony megkapták az oltást, féreghajtásokat! (szülők törzskönyve, oltási papírok persze nincsenek)
Nem értjük, hogy a kölyök ára NEM a törzskönyv (5500 Ft!, magyar fajták esetében 1500 Ft!!!) miatt 100-200-300 ezer, és ennek hiányában csak 20.000!
Nem értjük, hogy a kölyköt TILOS elhozni/odaadni 8 hetes kora előtt, hiába hivatkozik „váratlan” nyaralásra az illető!
Nem értjük, hogy egy kölyök etetése megfelelő táppal (vagy mással) önmagában több mint 20.000 Ft, és akkor még nem beszéltünk sem a mama költségeiről, sem semmilyen egyéb (oltások, oltási könyv, fedeztetés, orvosi ellátás, chip, törzskönyv, stb.) költségről!
Nem értjük, hogy attól, hogy a szaporító nem tesz chipet a kutyába, attól még nem lesz olcsóbb, mert nekünk (törvény!) chipeztetnünk kell, és ez pénzbe kerül!
Nem értjük, hogy egy kutya érték, gyakran forintban nem is mérhető! De akinek csak 20 ezret (vagy annyit sem) ér, az könnyedén dobja ki, adja menhelyre bármikor!
Nem értjük, hogy ha egy jó (de legalábbis megbízható) helyről származó kölyökre nincs 80-150.000 (vagy akár sokkal több) forintunk, akkor nem az a baj, hogy nincs rá pénzünk! Akkor nem kell venni kutyát, hanem gyűjteni kell. Félre kell tenni havi 10-20.000 forintot, és amikor összegyűlt, akkor vegyünk kölyköt! És nem értjük, hogy az sem baj, ha nem tudunk félretenni pénzt (ettől senki sem rosszabb emberileg, és mostanában sokunkkal előfordulhat a pénzhiány), hanem az, hogy akkor az áhított kutya ellátására (praktikusan etetés, állatorvos, kullancs és bolha elleni védelem, stb.) sem lesz pénzünk!
Nem értjük, hogy mit jelent szegény szuka kutyák kizsákmányolása, és nem értjük, hogyan bánnak velük, hogy miattunk élnek élőlényhez méltatlan életet, hogy miattunk nem etetik őket rendesen, zárják őket 1 méteres ketrecbe, hagyják szenvedni őket betegen, miattunk fekszenek a saját ürülékükben, és miattunk dobják ki őket 8-9 évesen, 10-20 alom után!
De mit tehetünk mi erről?
Igen, ez MIND MIATTUNK VAN! Mert felelőtlenek, tudatlanok, ostobák vagy „olcsójánosok” vagyunk, akik annyit érünk, amennyit időben és energiában egy kölyök vásárlására fordítunk!
Mert nem értjük, hogy nem az a lényeg, hogy mindenki drága kutyát vegyen (könyörgöm, számtalan menhely van dugig szebbnél szebb kutyákkal, számtalan fajtamentőszervezet küzd folyamatosan – gyakran – fajtatiszta kutyák életéért, megmentéséért, tőlük is nyugodtan lehet kutyát szerezni), hanem az, hogy ne legyünk BŰNTÁRSAK!!!
Fel kell fognunk, hogy nem elég mindent a szaporítókra kenni, rájuk mutogatni, hanem magunkba kell nézni és nekünk kell tenni az ellen, hogy minél kevesebb kutya (és végeredményben ember is) szenvedjen.
Igenis, nekünk kell utánanézni, hogy honnan érdemes kutyát venni (az internet erre is remek!), nekünk kell elmenni akár több tenyésztőhöz is, hogy valóban választani tudjunk, ne riasszon el 100-200 kilométernyi autózás a kölyökért, hisz ez akár egy kirándulásnak is jó, és nekünk kell minél több embert felvilágosítani arról, hogy mit, miért és hogyan kerüljön el! Mentsünk (akár így) közösen kutyákat és ismétlem, ne legyünk bűntársak!”